Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Néhány szó Szapporóról

Szapporo (japánul 札幌市azaz Szapporo si,) Japán 5. legnagyobb városa, Hokkaidó prefektúra székhelye. A sziget délnyugati részén terül el. Ez a legnagyobb település, ahol 1,7 millióan élnek. Hihetetlenül élettel teli város, főleg a japán viszonylatokhoz képest.

A wikipédia magyar oldala szerint a város külföldön leginkább az 1972. évi téli olimpiai játékok megrendezéséről ismert, mely az első olyan téli olyan olimpiai játék volt, amit Ázsiában tartottak. Ezt leszámítva Szapporo az évente megrendezésre kerülő juki macuri-ról, vagyis a szapporói hó fesztiválról és a szapporói sörfőzdéről nevezetes. Véleményem szerint azonban ez a nem is olyan kicsi város ennél jóval többet rejteget az oda látogatók számára.

Szapporo központi részét a legnagyobb zöldterületet jelentő, kelet-nyugati irányban elnyúló Odori-koen (Odori-park) alkotja, mely párhuzamosan fut Japánnak az egyik legvidámabb és legbájosabb sugárútjával. Egyébként a városban az utcák rácsszerű hálózata miatt könnyű eligazodni, a címek is pontosan fel vannak tűntetve, és az utak szélesebbek, mint máshol az országban.

Ha már Szapporóban járunk, mindenképp látogassunk el Otaru városába, mely egykor jelentős halász- és kereskedelmi központ volt, mára azonban leginkább különleges épületeiről híres, melyekben a XIX. századi japán és nyugat építészet stílusa keveredett. Otaru-t egyébként a Sakotan-hanto félsziget határbástyájának is tekintik.

Észak-Japán kincsei

Akita, Iwate, Aomori prefektúrákat, valamint Hokkaidó szigetét soroljuk Észak Japánhoz. Mivel ezekben a prefektúrákban a népsűrűség alacsonyabb, mint Japán más részein, a természeti örökségek sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak.

Japán 29 Nemzeti Parkjából 8, tehát majdnem a nemzeti parkok egyharmada Észak-Japánban van. Ezen kívül Japán 18 világörökségi helyszínéből 3 szintén itt található: a Shiretoko félsziget, a Shirakami Sanchi hegyvidék, valamint Hiraizumi városa.  Akita prefektúra kapcsán a Shirakami Sanchi hegyvidékről már volt szó, ezért a következőekben csak Shirekoto-ról és Hiraizumiról írok.

A Shiretoko félsziget gazdag szárazföldi és tengeri élővilága miatt 2005 óta szerepel az Unesco listáján. Hatalmas lazac, tengeri emlős és vándormadár kolóniák élnek a vidéken. Erdeit leginkább nyírfák és fenyőfélék alkotják. Számtalan szarvas hazája a környék, továbbá itt él a földön a legtöbb barnamedve. A Shiretoko félsziget 70 kilométer mélyen nyúlik be az Ohotszki-tengerbe. Japán legeldugottabb és legvadabb régiójaként tartják számon. Neve is erre utal. A Shiretoko ugyanis ainu nyelven az jelenti, hogy”a világ vége”. A félsziget felét a Shiretoko Nemzeti Park foglalja el, erre már utak sincsenek, csak érintetlen természet: erdők, vulkáni csúcsok, vízesések, hőforrások.

A félsziget öt csodaszép tavát (shiretoko go-ko) fából készült utak kötik össze. Shiretokot a vízesések birodalmának is emlegetik. A Kamuiwakkayu no taki például egy meleg vizű folyó több vízeséssel és meleg vizes fürdőkkel. Legmagasabb hegycsúcsairól egészen a Nemuro-szorosig elláthatunk, mely a II. világháború végéig Japán részét képezte. Érdekesség lehet, hogy télen itt már annyira zord az időjárás, hogy az északi partvidék tengere vastagon befagy.

 

Hiraizumi városa Iwate prefektúra déli részén, egészen Miyagi tartomány határán található. Ez a ma már hétköznapinak tűnő város valamikor Kiotó kultúrájával és pompájával vetekedett. A Fujiwara klán hatalmának jeleként épített 40 épületből mára azonban csak kettő maradt meg. A Chuson-ji-t egy Tendai pap alapított 850-ben, később a Heian korban azonban átépítették. Az épület jó része még ma is áll. A templom két kincse a főoltár, valamint a szinte teljes egészében aranylevelekkel burkolt Konjiki-do szobor. A másik gyönyörű épület az 1108-ban épült Kyozo, ami nem más mint egy szútra-ház, benne egy berakásokkal díszített nyolcszögletű emelvénnyel. Az kincsesházban, azaz a San kozo-ban számos ritkaság tekinthető meg. A Fujiwara használati tárgyain, lakkdobozokon és kardokon kívül látható még több értékes szútra valamint a százkarú Kannon-szobor is. A legtöbb turista azonban nem ezekért, hanem a Mocu-ji templom kertjéért látogat el Hiraizumiba. A templom parkját, azaz a Motsu-ji Teien-t a Heian korban, feltehetően a XII. században építették ki. A park közepén egy tó áll, melyet ősi templomkövek vesznek körbe.

Ismerkedjünk Akitával!

Akita prefektúra szerintem sohasem tartozott Japán ismertebb területei közzé. Személy szerint én ezt nagyon sajnálom. Leginkább azért, mert szerintem az észak-japáni prefektúrák rendelkeznek egyfajta sajátos, különleges hangulattal. És mert Japán ezen részei szerintem túlmutatnak azokon a kliséken, melyeket az útikönyvek és a szervezett turizmus a kívülállók számára mutatni akar.

Akita prefektúra Japán észak-nyugati részén, Touhoku régióban helyezkedik el. Nyugaton a Japán-tenger, északon Aomori, keleten

Iwate, délen pedig Miyagi és Yamagata prefektúrák határolják. Központja a szintén Akita elnevezésű város, mely az ország fővárosától 450 km-re található.Ezzel együtt 9 nagyváros továbbá 50 kisváros és 10 falu alkotja. Teljes területe nagyjából 11613 km2, mellyel így Japán 6. legnagyobb tartományaként tartják számon. Össznépessége a legutóbbi népszámláláskor 1,2 millió volt.

Akita neve japánul két írásjegyből áll: az 秋(aki) őszt, a 田(ta) rizsföldet jelent. A vidéket –mind a tartományt, mind a székvárosát- az egész Japánban híres és keresett rizsfajtát adó, ősszel aranyszínűvé váló rizsföldjeiről nevezték el.

Földrajzi adottságait tekintve elmondható, hogy a prefektúra nagyjából szabályos téglalap alakú; észak-dél irányban durván 181 km hosszú, kelet-nyugat irányban közel 111 km széles. Domborzatát két hegylánc határozza meg. A Dewa-hegység („kimenő szárny”) észak-dél irányban szeli ketté a prefektúrát. Ezzel párhuzamos az Ou-hegység („hátsó szárny”), mely közel 1000 méteres átlagmagasságával a prefektúra keleti oldalán képez csaknem szabályos természetes határvonalat. A megye legmagasabb pontja a 2236 méter magas Chokai-hegy („tenger madara”). A Dewa-hegység és a Japán-tenger közti kisebb síkságon keresztül 3 jelentős folyó torkollik a tengerbe: a Yoneshiro, az Omonogawa és a Koyoshi, melyek a rizstermesztés fő ellátói. A hegyek között bújnak meg Észak-Japán leghíresebb tengerszemei, a Towada („tízszeres békesség földje”) és a Tazawa tavak, az Oyasukyo gejzír, a Nasu vulkáni övezet hévizei, a Sukawa fennsík, és az Ani vízesés.

Az Oga, a Kurikoma és a Chokai természetvédelmi körzeteken kívül hét Tartományi Természetvédelmi Park és a  Towada/Hachimantai Nemzeti Park is látogatható. Egyébként a megye területének közel 70%-át erdő borítja, sőt, a világ legnagyobb összefüggő érintetlen bükkerdeje is itt található.

Akitának is, mint általában a japán tartományoknak, megvannak a maga hivatalos jelképei. A tartományi jelet a japán あ ( ’a’, azaz ’Akita’) jel felhasználásával alakították ki, és nyilvános pályázat eredményeképpen 1967-ben fogadták el. A 140 cm széles,20 cm hosszú indiánvörös zászló közepét fehér színben ez a jel díszíti. A tartomány virág-jelképe 1957 óta az akár másfél méter magasra is megnövő acsalapu (Petasites Mill) bimbója. Madara 1972 óta a belső, hegyes vidékeken elő vörös fácán. Fája 1974 óta a nevezetes akitai cédrus, melyet a japánban honos három legszebb és legértékesebb fa egyikének tartanak. (A Futatsui város védett példánya egész Japánban a legmagasabb.)Akita prefektúrát hosszú, hóban gazdag telek, valamint rövid, esős és meleg nyarak jellemzik. A tengerparti régió éghajlata a Cushima (meleg) és a Riman (hideg) tengeráramlatoknak köszönhetően enyhébb, ahogy a helybeliek mondják, „kibírhatóbb”. A tartomány területén az évi középhőmérséklet -10 és +34 °C között mozog. Augusztusban, egész Japánban itt a legmagasabb a napfényes órák száma.

A felsoroltak azonban nem merítik ki a vidék azon jellegzetességeit, amelyeket szintén Akita nevezetességeinek tekinthetünk. Ilyen az akitai kutya, az akitai ’komachi’ rizs, a „vízi-pajzs” elnevezésű vízililiom-fajta, az akitai cédrusból készített használati- és dísztárgyak, vagy az ’akitai szépség’,’a komachi leány’ képe.

Bár Akita elsősorban a japán turisták által látogatott, és nemigazán tartozik a külföldieknek szánt turistacélpontok közzé, számos izgalmas programot rejt az odalátogatók számára. Ezekből is mutatnék be párat:

Az egyik ilyen a Towada-tó, mely egy nagy krátertó a prefektúra észak-keleti csücskében. Elsősorban természeti értékei jelentősek. Fantasztikus tájképének köszönhetően Touhoku régió legnagyobb turista célpontjaként tartják számon. Rengeteg szórakozási lehetőséget kínál, elsősorban az aktív turizmust kedvelőknek. A környék ideális kirándulásokhoz és kisebb túrákhoz.

A Towada-tótól délre található a Hachimantai-fennsík, mely többnyire a természetjárók és a síelők kedvelt kiránduló helye, de a közelben lévő Toushichi onsen miatt a fürdők szerelmeseinek is ajánlják. A fennsíktól nem messze,- jóllehet már Aomori prefektúrában – található Iwate-hegy több napos túrák célja is lehet.

A Tazawa-tavat – mely egyébként Japán legmélyebb tava-, a japánok elsősorban a vízi sportolási lehetőségek miatt keresik fel. Ám a tó közelében számos onszen, különböző hőmérsékletű források, fedett és szabad téri fürdők színvonalas szolgáltatások széles választékát kínálja az ide látogatóknak.

Kakunodate városa elsősorban a cseresznyefákkal szegélyezett utcáiról és a majdnem teljes épségében megmaradt szamuráj negyedéről ismert. A megmaradt házak közül 6 ma is látogatható, melyek a negyed főutcáján keresztül alig 15 percre találhatóak a város vasútállomásától. A skanzenek mellett több múzeum is látogatható. Ilyen a Denshoukan Múzeum, mely fegyvereket, kerámiákat és régi háztartási eszközöket mutat be, vagy az Ayogi Ház, mely elsősorban népművészeti emlékeket őriz. A szeptember 7-9. között megrendezésre kerülő Hikiyama fesztivál a város legjelentősebb rendezvényeinek egyike.

Végül pedig Akita városa, mely a prefektúra székhelye, ipari és kereskedelmi központ is egyben. Jóllehet, a város számottevő nevezetességgel és látnivalóval nem rendelkezik, a belvárosában levő Senshuu parkot, és a benne található Kubota-jou kastélyt mindenképp érdemes megtekinteni. Mivel jelentős közlekedési csomópont, elsősorban a prefektúrában tehető kirándulások kiinduló pontjaként ajánlják, hiszen innen a tartomány bármely pontja könnyen megközelíthető.

És ha már Akitában járunk, érdemes ellátogatni az Oga-Hantou- félszigethez, mely mindössze 20 kilométerre nyúlik be a Japán-tengerbe, Akita városától észak-nyugatra. Itt található ugyanis az Oga Suizoku Akvárium, mely a legnagyobb egész Észak-Japánban.

Felhasznált irodalmak:

  • Akita prefektúra hivatalos honlapja:

http://www.pref.akita.jp/e/

  • Akita város hivatalos honlapja:

http://www.city.akita.akita.jp/en/

  • Akita- Japán északnyugati kapuja

Gergely Júlia, 2002, Balassi Kiadó

  • Nyitott szemmel- Japán

2010,Kossuth Kiadó

Megijima, az Ördögök szigete

Megijima (女木島), ez a tündéri (vagy inkább ördögi) kis sziget arról vált ismertté, hogy ördögök, onik lakták, legalábbis a legenda így tartja. A Setou beltengeren fekszik és közigazgatásilag a Kagawa prefektúra beli Takamatsu városához tartozik. Mintegy 4 kilométerre húzódik Takamatsutól, és reggeltől késő délutánig komppal megközelíthető, mely viszonylag gyakran, egy-két óránként jár. Az út 20 perces és 360 yenbe kerül.

MegichoNyugodt, csendes aura lengi be Megijimát, mintha az idő is megállt volna összehasonlítva régi faépületeit a távolban is látszó Takamatsuval. Szinte egész területét hegyek és erdők borítják be. A két apró falucskában alig 200 ember él, ám a nyári szezon kezdetével egyre többen érkeznek a közelből a csábító homokos tengerpartja miatt is. Tavasszal pedig a gyönyörű cseresznyevirágzás a hívogató, mivel több mint 2000 cseresznyefával ültették be a szigetet.

Gyalog is könnyűszerrel bejárható, hiszen kevesebb mint 4 km hosszú és 1 km széles. Ám a kényelmesebbek kölcsönözhetnek kerékpárt is erre a célra 2-300 yenért. Sétálva 30-45 perc alatt el lehet érni a sziget főlátványosságát az Oni, vagy az Ördögök barlangját, bár két órás időközönként busz is indul a kikötőből a barlanghoz.

Első ránézésre szép, de nem túl érdekes helynek gondolhatnánk, ám ez nem igaz, mert bármerre is néz az ember – az oni szobrokat meglátva – rögtön eszébe jut Momotarou legendája, s az, hogy Megijima a híres Onigashima  (鬼ヶ島), melyet valaha emberevő, kegyetlen démonok lakták. S a Washigamine hegy barlangjában volt az erődjük (鬼の館). Ezt a történetet használták ki a sziget lakosai, és erre építették első sorban a turizmusukat. Már a takamatsui kikötőből érkező hajóról lehet látni különböző méretű démonok szobrait, s az egész sziget területén integető, mosolygó onikba lehet botlani.

Az Oni barlang a hét minden napján megnézhető gyerekeknek csekély 250, felnőtteknek 500 yen fejében és cserébe idegenvezetést is kap a látogató, feltéve ha tud japánul. Több csatlakozó kisebb-nagyobb teremből áll, így könnyű elképzelni, hogy tökéletes rejtekül szolgálhatott az oninak és a környékből összerabolt kincseiknek. Egyébként az egész barlang tele van a démonokat formázó színes, műanyag szobrokkal. Talán itt a legijesztőbbek az egész szigeten, legalábbis a gyerekek számára. Láthatjuk, az életterüket, hova gyűjtötték a kincseiket, Urat, az onik királyát, sőt még Momotarout is, aki végül legyőzte őket. A démonok erejét adó varázsforrást is meg lehet nézni, bár inni nem szabad belőle.

A történet röviden annyi, hogy egy idős házaspár egy napon egy hatalmasra nőtt barackot talált, és meglepetésükre egy fiúcska bújt elő belőle. Meghallva a hírt, hogy egy szigeten ördögök élnek, elhatározta, hogy legyőzi őket. Ebben segítségére volt, ereje és agyafúrtsága is, s útközben három társa is akadt, egy majom, egy kutya és egy fácán. Tervét véghez vitte és világgá kergette a démonokat.

Kifelé menet a barlangból egy kőtábla látható, mely szerint Momotarou valóban létezett, de nem egy barackból született, csupán egy kistermetű, zömök ember volt. A barlang sem az ördögök erődje volt, hanem kalózoké, akik a környékben portyázva sok kincset halmoztak fel. Momotarou legyőzte őket, és a rabolt zsákmányt visszaszolgáltatta a környék daimyoujának.

Ez valamelyest lelebbenti a fátylat a legendáról, de mindenkinek joga van eldönteni, hogy egy hétköznapi, vagy inkább egy mesebeli hősben akar-e hinni.

A barlang előtt különböző szuveníreket is lehet venni és olyan kibidangot, mely segítségével Momotarou társaival barátságot kötött. Ez az édesség egy zöldszójalisztben megforgatott, anko-bablekvárral töltött ragacsos rizsgombóc.

Egy kicsit feljebb sétálva, a hegytetőn csodálatos, 360°-os kilátás nyílik a Setou-beltengerre és a környékbeli szigetekre is.

Ha tovább sétál az ember a szigeten, és nem egyenes a kikötőbe tart, akkor láthatja Nichiren szobrát is, aki a nichiren buddhizmus megalapítója. S talán ami a legnagyobb meglepetést okozhatja, a tengerparton egy Húsvét-szigeteki Moai szobor kicsinyített másolatába lehet futni. 1996 óta áll a szigeten, s Yamada Kazuhiro készítette, aki tagja volt egy Moai restaurátor csapatnak. Ezen a szobron kísérleteztek, hogy megtalálják a legmegfelelőbb technikát.

A szigetről távozókat integető onik búcsúztatják szellemes módon: „Köszönet a gyerekekért, finomak voltak!”

Megijima 2010-ben csatlakozott az Art Setouchi International Festival-hoz, melyen 18 környékbeli régió vett részt. Legközelebb 2013-ban rendezik meg újra. Három érdekes alkotást emelnék ki végezetül.

20th Century Recall 20th Century Recall – Az egyik ez a vitorlás zongora, melyet a kínai származású Hagetaka Funjo tervezett.

Equipoise – Yukutake Harumi által tervezett spirál több mint 10 000 tükör darabból áll, s ez még most is megtekinthető egy elhagyatott házban.

Momo’s Game or Victory of the Naked Peach – talán mind közül Sanja Sašo tervezte földöntúli, kissé kísérteties alkotások a leglenyűgözőbbek, melyek azoknak az embereknek a lelkét jelképezik, akiket az onik gyilkoltak le. Réz-, és bronzdrótból szőtte őket, a víz és fény játékának segítségével hátborzongatóan szép látvány tárul a néző szeme elé az Oni barlangban.

                   

Forrás:

Soós Viktória – Japán turistaszemmel, Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft, 2008

http://www.city.takamatsu.kagawa.jp/english/sightseeing/spot/megi-jimaogi-jima.html
http://www.japan-guide.com/e/e5412.html

http://ogijima.com/megijima-statues/

http://setouchi-artfest.jp/en/about/

Nine hells of Beppu

Japán jól ismert onsenjeiről, a mélyről feltörő forró termálvizes fürdőiről, amiket aktív geotermikus területen való fekvésének köszönhet, ami miatt 108 aktív vulkán működik az ország területén. De van egy hely Japánban, mely kiemelkedik az összes többi közül és melyet már a Kojiki is megemlít, mert méltán híres különleges természeti adottságai miatt.

Ezen a helyen épült Beppu, egy nagyjából 126 ezer lelket számláló, 1924 április 1-jén alapított város, mely Kyuushuu szigetén fekszik Ooita prefektúrában a Beppu-öböl partján, és Honshuuról három órás hajóúttal közelíthető meg a Seto-beltengeren keresztül.

Beppu a távolból

A hely különlegességét az adja, hogy a város gazdagon el van látva bugyborékoló sártócsákkal, fortyogó tavakkal, negyvenpercenként feltörő törpe gejzírekkel és hévizes fürdőkkel, a monda szerint azért, mert ördögök lakoznak a föld mélyében.

Chinoike jigoku

Van itt vérszínű tavacska, opálkék színű, kénes gőzt eregető tó, az utcák mellett aktívan bugyborékoló, a mélyből feltörekvő forró víz gőzfelhőbe burkolja a környéket. A legmelegebb vizű medencéket korlátokkal kerítik el a mellettük sétáló emberek védelmében, a veszélyre még tiltó táblákkal is felhívják a figyelmet, amelyekre: „ Ha beleesik a tóba, megfőhet” figyelmeztetés került. Ezt az is hűen bemutatja, hogy lehet a gőzben készült pudingot, de onsen tamagót is venni, ami igazából a tavakba eresztett hálóban főzött tojás.

Onsen tamago

A területet összesen nyolc fő hévizes részre osztják és 9 fő geotermikus típusra, amelyet Beppu kilenc poklának (jigoku) is neveznek. A vörös színű a chinoike jigoku, ami a vérről kapta a nevét, a kék az umi jigoku, ami természetesen a tenger kék színéről, az oniishibouzu jigoku, a bugyogó sártócsák a buddhista papok borotvált fejéről, az oniyama vagy wani jigokuben krokodilok tanyáznak, a shiraike jigoku a tejesen fehér tavacska (állítólag piranhákkal), a kamado jigoku megfázás esetén segít, be kell lélegezni a páráját, de vehetünk egy kiadós lábfürdőt is, kinryu jigoku hőjével egy üvegházat fűtenek és egy sárkány szobra díszíti, a tatsumaki jigoku pedig egy 25-30 percenként feltörő gejzír.

Klasszikus beppui fürdőház

A fürdőkultúra itt még inkább virágzik, a látogató úton-útfélen betérhet különböző fürdőlétesítményekbe, ahol mindent megkaphat, ami hozzátartozik és elengedhetetlen egy igazi japán onsen élményhez. Az itt található fürdők adják a mintát Miyazaki Hayao Chihiro szellemországban című rajzfilmjéhez is. Egy ilyen fürdőben természetesen elkülönített női és férfi részleget találunk, különféle hatású és hőmérsékletű kinti és benti medencékkel. Ellazulhatunk szaunában és olyan fából készült gőzládában is (amivel találkozhatunk Kawabata Yasunari A tó című művében is), amelybe beleülve és a tetejét lecsukva csak a fej látszik ki; a vizet alatta felmelegítik, amitől a ládában finom gőz keletkezik, a pórusok kitágulnak, a vérkeringés felgyorsul, az izmok ellazulnak. De kipróbálhatjuk azt a medencét is, amelybe enyhe elektromos áramot vezetnek, mely a reumát kiválóan enyhíti vagy a sunaburót, azaz homokfürdőt, amikor a fürdő yukatájában belefektetik a vendéget a forró homokba és nyakig eltemetik.

És ha meguntuk a kényeztetés, amiből igazán sosem elég, feltétlenül induljunk neki a környéknek, mert a várost körülvevő természetet is megéri bebarangolni vagy érezzük jól magunkat a beppui vidámparkban.

Shidaka-tó

Mindenképpen érdemes meglátogatni a Shidaka-tavat, amely 600 méterrel a tengerszint alatt fekszik gyönyörű környezetben hattyúkkal és pontyokkal.

A városon túl húzódó erdős hegyen található a Takasakiyama majom park, ami több, mint 1500 majomnak ad otthont, melyek vadon élnek, nem is olyan messze a lakott területtől, hiszen csak 10 perc busszal a városközponttól.

Takasakiyama park

Umitamago

Az Umitamago akvárium egy másik, a Takasaki hegyen található és a Beppu-öbölre néző, beppui jellegzetesség. Az igazán modern stílusban készült épületet 2002. áprilisától két éven keresztül építették. Teljes területe 11.008 m2, amiből a beépített terület 7.600 m2, az épület óriási méretű 10.881 m2-es összterületével.

A létesítmény négy szinten várja a látogatókat számtalan élőlénnyel, fókákkal, rozmárokkal, vidrákkal, delfinekkel, pingvinekkel és a legkülönfélébb halakkal.

Aki pedig még több érdekességre vágyik, betérhet az 1980-óta működő szexmúzeumba, a Beppu Hihoukanba, aminek neve nagyjából a Titkos kincsek házát jelenti. Különböző kiállításokat, szobrokat, viasz figurákat, ukiyo-e képeket, fényképeket, filmeket láthat az érdeklődő 1000 yen belépési díj ellenében.

Beppu Hihoukan egyik kiállítóterme

Az odatévedő pedig, akinek pedig meggyűlne a baja a kommunikációval, azoknak ingyenes nyelvórákat adnak a beppui városháza földszintjén a kávéautomata mellett 🙂

Kiss Adrienn

Soós Viktória: Japán turistaszemmel

http://www.city.beppu.oita.jp/51englishpage/index.html

http://www.tartoinjapan.com/en/blog_post-43-beppu.html

http://www.japan-guide.com/e/e4703.html

http://www.nikken.co.jp/en/projects/cultural/museum-auarium/the-oita-marine-palace-aquarium-umitamago.html

http://en.wikipedia.org/wiki/Beppu

http://www.maggiesmind.com/2010/01/many-kinds-of-hell-winter-travel-days.html

Miről szól a blog?

観光の道 ~ Kankou no Michi
A cím utal arra, milyen témával foglalkozik ez a blog. A látványosságok útja, vagyis Japán turista szemmel. Ismertebb és kevésbé ismert turistaközpontok, jellegzetességek, melyek csak Japánban találhatóak (épületek, növények, állatok.) Egy szóval sok olyasmi, amit érdemes egy-egy utazás alatt érdemes megnézni.

S meg is ragadnám az alkalmat, hogy elmondjam, én milyen témákkal szeretnék foglalkozni. Persze ez még nem kötött, ha más is éppen arra gondolt, megbeszélhetjük. Megijima ~ Ördög-sziget, Sapporo – Snow Festival, Narita – nemzetközi repülőtér, Osaka – UNO house,  Nara, Okinawa. (Az első három a biztos, az anyaggyűjtésbe is belekezdtem már,  a többit még nem tudom.)

Hölgyeim, ti mikre gondoltatok? Ideje lenne már egyeztetni, mert már így is késében vagyunk. :S